Sok-sok ezer éve már, hogy a gondolkodó emberben megfogalmazódott a három kardinális kérdés: Honnan jöttünk? Miért vagyunk itt? Hová tartunk? Volt már néhányan olyan szellemi érettséget elért ember, akik megértették ezekre a kérdésekre a válaszokat, de titkos tudás lévén ezek a válaszok a múlt, és a feledés homályába vesztek. A mai kor emberiségének égető szüksége van arra, hogy válaszokat kapjon, hiszen minden jel arra mutat, hamarosan fordulóponthoz érkezik. Honnan jöttünk? – Teremtve lettünk vagy létrehozva? Rengeteg olvasmány, könyv és értekezés jelent már meg arról, hogy a jelenlegi formájában létező embert, egy földönkívüli faj, az Annunakik hozták létre, mintegy 450.000 évvel ezelőtt, hogy rabszolgaként dolgozzon nekik. Tegyük fel, ez valójában így is történt, és az akkor a földön élő primitív, emberszerű humanoidok, valamint a saját fajuk genetikai állományának keresztezéséből létrehozták az embert, olyannak mint amilyen ma. DE! Ők hozták létre a genomot? Ők alkották meg, hogy a kromoszómák bizonyos részei milyen tulajdonságokat határozzanak meg?
Ők határozták meg a kromoszómán belüli bázispárosodás szabályait, és azok sorrendjének tulajdonságokat meghatározó erőit? Az öröklődés törvényszerűségeit? Nem! Készen kapott anyagból dolgoztak, és azt művelték mesterfokon, hogy a genetika szabályainak megismerése útján tudták befolyásolni a végeredményt. Azonban egyáltalán nem mindegy, hogy valamilyen tudomány mesterfokon való művelésével állítok elő valamit, vagy a teremtésről beszélünk. A teremtés az, amikor a semmiből lesz valami. Tehát az elvet, ami a lehetőségét hordozza az anyag manipulációjának, valami egészen más hozta létre.A végtelen lehetőségek misztikus kincsestárát csak, és kizárólag egy végtelen és határtalan intelligencia, egy szupertudat hozhatta létre. Nevezhetjük Istennek, Természetnek, Mindenségnek, Abszolútumnak . Én a továbbiakban Istennek fogom nevezni, a közérthetőség kedvéért. Ebből a szempontból vizsgálva a kérdést, azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy akár létre lettünk hozva „kapott” anyagból, egy technológiailag magasan fejlett faj által, akár közvetlenül Isten teremtett minket, ugyanúgy Isteni minőséget hordozunk.Ugye ismerjük azt a meghatározást, hogy Isten a saját képmására teremtette az embert. Ha a fejlettebb, létrehozó humanoid fajra vetítve vizsgáljuk ezt a kijelentést, akik istenként (szándékosan kis i-vel) tüntették fel magukat az akkori ember előtt, a hasonlóság révén ezt szó szerint vehetnénk. Viszont ők természetesen nem voltak Istenek, csak az Isten által a rendelkezésükre bocsájtott lehetőséggel éltek. Ha viszont a Teremtő Isten és az ember viszonylatában vizsgáljuk ezt a kijelentést, akkor ez analógiájában igaz az emberre. Mint minden gondolkodásra képes, tudattal bíró lény a mindenségben, úgy az ember létezését is a négy elem munkája határozza meg, melyek a tűz, a víz, a föld, és a levegő elem. Valamint a legfontosabb, az Akasha elv, melyből a négy elem létrejön. Mindent ez határoz meg. Itt is természetesen analógiákról beszélünk. Az pedig, hogy az ember Isteni minőséget hordoz, azt jelenti, minden szellemi potenciált magunkban hordozunk, ami lehetővé teszi számunkra, a szellemi fejlődés határtalanságát, az Istennel való egybekötöttség állapotának az elérését, és ezáltal az Isten-Emberré válást, és a spirituális evolúció egy következő fokára való lépést. Mert meggyőződésem, ahogyan a mindenség és Isten kiterjedése is végtelen, úgy a szellemi fejlődésnek sincsenek határai. Tehát a lényeg szempontjából mindegy , hogy az Annunaki, vagy bármilyen más humanoid faj hozott létre minket, vagy Isten közvetlenül teremtette az embert, mindenképp a tudatos teremtés, tudattal megáldott teremtményei vagyunk, szellemünkben az Isteni szikrával és lehetőségekkel. Részesei vagyunk Isten végtelen önmegtapasztalásának. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a mindenségben nem történik semmi sem véletlenül, minden egy nagyon magas szintű terv szerint működik, a végtelen Isteni szuperintelligencia által. Mert véletlenek nincsenek, minden okkal történik. Úgy gondolom, a mostani emberi faj nem az első ezen a bolygón, a minket megelőzők létezése sok százmillió évre is visszanyúlhat. A lényegen ez sem változtat. Itt és most, mi vagyunk akik vagyunk, magunkban az Isteni minőség letéteményével. Az, hogy a spirituális fejlettség tekintetében még csak éppen totyogó gyermekek vagyunk az tény, viszont a végtelen potenciál bennünk van! Tehát honnan jöttünk? Mindenki válasszon tetszése szerint! Az alapvető dolgokon nem változtat, csak a nekünk tanított sztereotip, tudáshiányos és feltételezett eredettörténetünk megítélésében. A teremtés végtelen láncolatának részesei vagyunk.
Azonnal adódik a következő kérdés: Miért vagyunk itt? Hát ez jó kérdés! – mondanák a legtöbben. A kérdés megválaszolása viszonylag röviden megfogalmazható: Minden élet és létezés, az általunk látható, valamint az általunk nem látható, és nem érzékelhető világokban azért teremtetett, hogy részesei lehessenek Isten végtelen önmegtapasztalásának. Isten, mint szupertudat, önmagára ébredt mint egyetlen, és valós omnipotencia (mindenhatóság), a folyamatos, és végtelen teremtési ciklusok által tapasztalja meg önmagát. A létezők, mint önmaga kivetülései, magukban az Isteni szikrával, individuumként részei az önmegtapasztalásnak. Ha Isten örökké létezett, mikor ébredt önmagára? Hiszen az előbb leírtak magukba foglalják, hogy kellett lennie egy időpontnak, amikor Isten önmagára ébredt. Hogyan lehetséges időpont, amikor Isten örökké létezett, tehát a létezésének nincs sem kezdete, sem vége?! Tudomásul kell vennünk, hogy amikor Istenről beszélünk, mindig ott van az Isteni kettősség, ami a mi elménknek, és intellektusunknak komoly paradoxont jelent. Ezt a későbbiekben még részletesen tárgyaljuk. Természetesen életünk szépségei és nehézségei itt, a Föld nevű bolygón sokkal részletesebb okfejtést követelnek meg, amit a későbbiekben témakörökre osztva fogok kibontani. Emberi létezésünk, itt a fizikai világban rendkívül sokrétű, és összetett, bonyolult működési mechanizmussal, ami nagyon sok esetben rendkívül fájdalmas mind testileg, mind lelkileg. Mindez a fejlődésünket szolgálja, amit az emberi elmével a spirituális összefüggések ismeretének hiányában, bizony nem lehet megérteni. Viszont törekedni kell rá, és a tudatosság emelkedésével ez meg is valósul.
Miért vagyunk Itt? Bizony azért, hogy a szenvedéseink, az örömeink által részesei legyünk Isten végtelen önmegtapasztalásának, és a folyamatosan egyre magasabb tudatszintet elérve, spirituális fejlődésünk révén visszatérhessünk a Forráshoz, az állandó egységtudat és boldogság állapotába. Ez az út természetesen a mi fogalmaink szerint rendkívül hosszú, és emberi léptékkel mérve beláthatatlan messzeségbe mutat. Inkarnációk ezreinek során lépünk egyre előrébb, megtapasztalva elképesztően sok élethelyzetet, és kijavítva hibáinkat haladunk a megvilágosodás, a felébredés felé. Mert mindenkinek ez a sorsa. Ki előbb, ki utóbb, de végül mindenki, kivétel nélkül eléri ezt az állapotot. Minden inkarnációnkban életre szóló feladat, hogy szélesítsük a tudatmezőnket, és egyre magasabb szintű tudatot kristályosítsunk ki magunknak. El kell érnünk azt a szintet, amikor végre megérti az emberiség, hogy az élet nem verseny, hanem az együttműködésről kellene szólnia, és mind az egyén szintjén, mind pedig kollektív szinten segítsük egymást a tudatosodás folyamatában.
Szeressétek jobban önmagatokat és egymást, legyetek egyre tudatosabbak, és ne feledjétek: Nincs igazság, csak végső valóság!
Hagiel
