Háromféle gondolkodásmód, tulajdonképpen hitrendszer uralkodik most az emberi fajon. Vannak az abszolút ateisták, akik nem hisznek Isten létezésében, és azt vallják, hogy a fizikai elmúlás után nincs semmi, meghalunk, jön a nagy sötét semmi, és ezzel vége mindennek. Zárójelben megjegyzem, hogy ők azok, akik abban hisznek, hogy nem hisznek semmiben. A következő csoport az, akik azt vallják, hogy haláluk után a mennyországba vagy a pokolba kerülnek annak megfelelően, hogy az előírt erkölcsi normák szerint milyen életet éltek. Egyszer élnek, és a haláluk után vagy örök boldogság, vagy örök kárhozat vár rájuk, és nincs további alternatíva. A harmadik csoport azt vallja, hogy a lélek vándorol, folyamatosan új testben inkarnálódik, és az életei során fokozatosan fejlődik lépésről lépésre, így teljesedve ki a spirituális evolúció útján. Jómagam is ezt vallom. Aki erről mélyebben elgondolkodik, bizonyosan felvetődik a kérdés, hogy egyetlen élet alatt, ami a legjobb esetben is csak 90-100 év (ám tudjuk, hogy az esetek 98%-ában ez közel sincs így) mit tud megtapasztalni egy ember? Bátran kijelenthetjük, hogy az emberi  sorsok elképesztő sokféleségéhez, és sokszínűségéhez képest, gyakorlatilag alig valamit. Márpedig a felejtés rabságából csak úgy lehet visszatérni a Forráshoz, ha számtalan leélt életen keresztül megtapasztalt hibákból, fájdalmakból, csalódásokból, melyek tanulságokon át elvezetnek minket a megfelelő felismerésekhez, eljutunk a szükséges, és kívánatos tudati szintre. Viszont ahogy egymás után leéljük a soron következő életünket, minden életünkben követünk el hibákat, teszünk embertársaink ellen olyan dolgokat (szándékosan nem használom most a bűn szót), amik nem szolgálnak minket abban a pillanatban, és ezzel létrehozunk egy okot. Az okot pedig mindig okozat követi, amelyet a következő életünkben karmaként élünk meg. Tehát a karma az általunk létrehozott ok okozata (nem lenne helyes  a bűn és bűnhődés ebben a kontextusban), egy megtanulni, megtapasztalni való lecke, amit ha elsajátítottunk, az mindenképpen a fejlődésünket szolgálja.  Ez lehet a mi nézőpontunk szerint nagyon nagyon durva, de lehet egészen enyhe is. Ezt mindenki a saját helyzete szerint éli meg, mert ami valakinek enyhe, az a másiknak fájdalmas lelki kínokat jelenthet, még megérti, hogy min kell változtatnia ahhoz, hogy az élete más irányt vegyen. Bizony, sokunknak több élet leélésére van szüksége annak érdekében, hogy bizonyos gondolkodásmódot, a másik emberhez való hozzáállását meg tudja változtatni, és tudatilag egy következő szintre tudjon lépni. Egy-egy komolyabb hiba miatt magas szintről is vissza lehet zuhanni, és lehet újra futni a karmikus köröket. Ha például valaki egyik életében már eljutott egy magasnak nevezhető spirituális szintre, de a felsőbb énje elhatározásából meg akar tapasztalni valami oknál fogva egy alacsonyabb szintet, akkor ott egészen biztosan karmát hoz létre magának, viszont az elsajátított spirituális tudás megőrződik valódi lénye belsejében, és amikor a létrehozott karmát kiegyenlítette, akkor egy következő életében a megszerzett tapasztalatok hozzáadódnak a lényében őrzött tudáshoz, és akkor még magasabb szintre jut, még nagyszerűbb képességekkel. A karma oldására van lehetőségünk életünk folyamán (pl. a Tibeti karma kagyü), de ez csak egészen kicsi részeket old le, és valamelyest könnyítheti sorsunkat, viszont teljes egészében csak szenvedéseink, és felismeréseink által oldhatjuk meg.Egyébként a  karma jelentése, cselekedet, tett.  Franz Bardon így ír erről: „Amit az ember saját szorgalma, gyakorlatai, lemondás, fájdalom és szenvedés által el nem ér, azt a sors szolgálja fel neki sorscsapások és csalódások által”. Mindenért magunknak kell megküzdenünk, így a fejlődésért is.  Alattad a föld, feletted az ég, benned a létra, és ha már megtetted az Isten felé vezető út felét, akkor  eléd jön! A leszülető lelkek sok sok életen át egy családba, vagy tágabb közösségbe születnek, hogy segíthessék egymást a fejlődésben, és a karmájuk kiegyenlítésében. Hogy milyen élethelyzetek lehetnek ezek? Például  van egy házaspár, akik sok gyerekkel, nyomorult körülmények között élnek, a férj részeges, és bántalmazza a feleségét. A következő életükben a szerepek megcserélődhetnek, vagy a férj lesz reménytelenül szerelmes a nőbe, aki kihasználja, megalázza, és tönkreteszi az életét. Vagy valaki brutális földes úr volt valamelyik életében, és kegyetlenségében embereket vakított meg. Ő egy következő életében vakon születhet, hogy megtapasztalja azt, amit egykor ő hozott létre. A variációk száma végtelen. Ok – okozat. És mivel a fátyol a szemünk előtt van, valamint a felejtés labirintusában tévelygünk, bizony nem értjük, miért oly nehéz a sorsunk! Ezt nagyon nehéz megélni, bizonyos ismeretek hiányában, (még jó néhány ismeret birtokában is) de szükségszerű velejárója a fejlődésünknek. A karma tulajdonképpen egy tükör, és azt tükrözi vissza, amiben fejlődnünk kell, tehát önmagunk tükre. Semmit sem lehet csak úgy megtennünk életünk során, következmények nélkül. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a karma nem büntetés, nem egy hóhér bárdja, ami lesúlyt, hanem az okot kiváltó tetteinket, és a jelen cselekedeteit hozza egyensúlyba. Ha valamikor súlyos dolgokat követtünk el embertársaink ellen, azt jelen életünkben erényes és jó cselekedetekkel ellensúlyozhatjuk, és hozhatjuk helyre, hogy az egyensúly helyreálljon. Az egyik legfontosabb alaptörvény kellene hogy legyen az ember életében az, hogy  -Soha ne tegyél olyat mással, amit nem szeretnéd ha veled tennének! – Ennek az alapvető, egyszerű intelemnek az értelmében magától értedődik, hogy ki mint vet, úgy arat, és aki szelet vet, vihart arat. Mikor valaki leszületik ide, a földre, akkor minden szempontból abba a környezetbe érkezik, ami érdemei szerint jár neki, itt nincs igazságtalanság, hanem mindent a karma törvényei határoznak meg. Tehát a karma törvénye, egy elfogulatlan igazságtevő erőként működik, így minden egyes egyén pontosan azt kapja, ami érdemei (vagy érdemtelenségei) szerint neki jár. Sok lélekcsalád együtt vándorol inkarnációról inkarnációra, és a szerepek felcserélődhetnek, például egy apa a következő inkarnációjában lehet a saját fiának a gyermeke, megtapasztalva azt, hogy milyen apai mintát hagyott fiára, és azt milyen az ellenkező oldalról megélni. Amíg azonban a karmikus leckét meg nem tanulja minden szereplő, addig együtt vándorolnak sok élet folyamán át. Ebből kifolyólag, rengeteg ember éli meg családi, és párkapcsolatában a se veled, se nélküled végtelennek tűnő játékát. Egyesek szerint a karmának nyolc, mások szerint tizenkettő vastörvénye van, sok helyen utána lehet nézni ennek, de egy biztos, mindenképpen érdemes megszívlelni, és betartani őket. Szerintem a három legfontosabb dolog, amit mindig, minden körülmények között szem előtt kell tartanunk: 1. Soha ne tegyél olyat mással, amit nem szeretnéd, ha veled tennének 2. Minden tettünknek, cselekedetünknek következménye van 3. Soha, semmi, amit teszünk, nem marad válasz nélkül az univerzumban. Kívánom nektek, hogy képesek legyetek olyan életet élni, ami a legharmónikusabban igazodik a fent leírtakhoz, és a fejlődés útján, minden egyes életetekben, egyre kevesebb karmát hozzatok létre, hogy a játék végén kiszálhassatok a kozmikus kerék forgásából, és egy magasabb spirituális létezés szintjére léphessetek.

Szeressétek jobban önmagatokat és egymást, legyetek egyre tudatosabbak, és ne feledjétek: Nincs igazság, csak végső valóság!

Hagiel